Tolerancia Tour célja, hogy minél több emberrel megszerettesse a sportot és emellett felhívja az egészséges emberek figyelmét a mozgáskorlátozottak mindennapi küzdelmére. Bók László egy példaértékű sportteljesítményre készül, amellyel azt akarja bemutatni, hogy az emberek olykor a hátrányukból is előnyöket tudnak kovácsolni. Bók László terve és próbálkozása mindenki számára követendő, de minimum tisztelendő példa lehet. A Tolerancia Tourról és a kezdeményezés támogatóiról ide kattintva többet is megtudhatsz.

Bók László 1988-ban, tizenhárom évesen, Kaposváron egy végzetes fára mászás következtében gerinctörést szenvedett, és mindkét lába lebénult! Azóta tolókocsiban él. A sporttal való kapcsolata azonban teljesebb életet nyújt a számára. László már a balesete előtt is aktívan sportolt, de a nagy eredményeket mégis a tragédia után szerezte.

A Tolerancia Tour küldetése, hogy a parasportoló, Bók László 2012 kilométeren keresztül napi átlag 100 kilométeres távot teljesítve huszonöt nap alatt kijut egy kézi hajtású triciklivel (hand-bike) a 2012-es Paralimpiai Játékok helyszínére Londonba. A tervezett érkezés 2012. augusztus 25.

Tervezett útvonal: Budapest – Budakeszi – Csorna – Ausztria: Bécs – Manthausen – Passau – Németország - Regensburg-Emskirchen - Vasbühl-Frankfurt-Main-Mayen – Monshau – Belgium: Brüszel – Oostende – Franciaország: Calais – Anglia: Folkestone – London.

Bók Lászlóhoz Karvai Sándor, látássérült rally navigátor, autóversenyző is csatlakozott, aki szintén Londonba készül, a Paralimpiára A 2012 kilométeres távon, egy hónap alatt kíván eljutni a budapesti Brit Nagykövetségről Londonba. A világon egyedülálló vállalkozás-páros, a több mint kétezer kilométeres vakon vezetés és a mozgáskorlátozottsággal dacoló maratoni futó számos szimpatizánst, támogatót és rajongót állít a sport mellé és helyezi nemcsak Európában, de az egész világon is a közfigyelem középpontjába a testi hátránnyal élők integrációs problémáit. 

Az útvonal térképen:

Bók László pályafutása

„1988-ban, tizenhárom évesen, Kaposváron egy végzetes fáramászás következtében gerinctörést szenvedtem, így mindkét lábam lebénult! Azóta tolókocsiban élek. Azonban e mellett elmondhatom, hogy a sporttal való kapcsolatom teljesebb életet nyújt a számomra. Már a balesetem előtt is aktívan sportoltam, bár nagy eredményeket mégis a tragédia után szereztem.

Az úszással kezdtem a balesetem utáni sportpályafutásomat. 1992-ben St. Étienne-ben Ifjúsági Úszó Vb-t rendeztek, ahol kétszeres világbajnok lettem ( 2 arany, 2 bronz érem ). De sajnos orvosi okok miatt nem folytathattam aktívan ezt a sportot. Edzőm tanácsára tértem át a kerekesszékes futásra.

Számos külföldi ill. belföldi versenyen lettem dobogós (Svédország – Stockholm Marathon , Svájc – Schenkon Marathon, itt tettem szert a legfiatalabbként induló külön díjra, Németország – Heidelberg Marathon, New York City Marathon.) Az akkor még Bécs-Budapest Szupermaraton néven futó versenyt kétszer teljesítettem.

Az itthon megrendezésre kerülő nagyatádi Triatlon Ironman versenyen már a 10. éve indulok, mint váltótag. Eddig a futás volt az én számom, de célul tűztem ki magam elé a táv egyedüli leküzdését. Az idei évben augusztusi indulással tervbe vettem, hogy eltekerek a londoni Paralimpia helyszínére. E táv hossza közel: ’2012’ km.”

VIDEÓ: 

A Paralimpiai játékok

A paralimpiai játékok története 1948-ban kezdődött azzal, hogy az angliai, London melletti Aylesburyben működő Stoke Mandevillei kórház (Gerincsérülési Központ) brit hadirokkantjaival 1948. július 28-án, a londoni XIV. Olimpiai Játékok nyitónapjával egybeesően, Dr. Ludwig Guttmann professzor, a kórház igazgatója megrendezi az első Stoke Mandeville versenyt. A kórház udvarán a 12 kerekes székes kórházi beteg versenyző részvételével lebonyolított íjászverseny az érintettek számára óriási élmény, s ugyanakkor a parasport fejlődésének kiindulópontja volt.

A világ számára ez az íjászverseny (a mai napig az íjászat az egyetlen olyan sportág a mozgáskorlátozottak számára, amelynek versenyszabályait nem kell a sérültségnek megfelelően adaptálni, demonstrálta és igazolta a hadi sérültek élni akarását, lelki és fizikai erejét. A második világháború alatt 1944-ben alakítják ki az aylesburyi kórházat a gerincsérült hadibetegek kórházává, amelynek vezetője a háború elöl a náci Németországból 1939-ben emigrált, kiváló idegsebész, Dr. Ludwig Guttmann lett.

A kórház orvosai hamar felismerik a játék és a sport hasznosítható szerepét a gyógyítás folyamatában. A sportot a gyógykezelési folyamat részévé teszik, megalapozva a rehabilitációs programok sporttal történő kiegészítését.
A hadisérültek, a sporttal kiegészülő rehabilitációs program rendszerességéből adódóan újra sportolási és versenyzési lehetőséget kaptak. Így a rehabilitációs sport nagyban hozzájárul a fizikai állapotuk, a napi kondíciójuk és erőnlétük fejlesztéséhez. E komplex orvosi és sporttevékenység a pszichikai, lelki egyensúly megteremtését, visszaállítását segítette elő.

1958-ban létrejött az ISMGF, vagyis az International Stoke Mandeville Games Federation (Nemzetközi Stoke Mandeville-i Játékok Szövetsége) elnevezésű szervezet, vagyis az első nemzetközi sportszövetség mozgássérült sportolók számára, amely a Stoke Mandeville-i Játékok keretén belül a kerekesszékes háborús sérültek számára biztosított sportolási lehetőséget.

A nemzetközi szervezetet 1964-ben alapítják meg International Sports Organisation for Disabled (ISOD) („nemzetközi sportszövetség a fogyatékos emberek számára”) névvel. Az 1964. évi tokiói játékokat követően már bemutató jelleggel megjelennek az ISOD-hoz tartozó amputált sportolók nem kerekes székes versenyszámai is. Először 1976-ban a „Torontó olimpiádon kapnak hivatalosan versenyengedélyt az akkori két világszervezettől (ISMGF-ISOD) és a verseny rendezőitől az amputált és vak sportolók. A látássérültek két kategóriában atlétikában és csörgőlabdában, az amputált sportolók kilenc sérültségi kategóriában (atlétika, úszás, asztalitenisz, lövészet és röplabda) versenyezhettek. Ekkor válik véglegessé, hogy ez a sportmozgalom már nemcsak a hadisérülteké, és nemcsak a „paraplég” sportolók számára ad versenyzési lehetőséget. Megindult az egyre szélesebb, más eredetű sérültségű sportolói rétegek számára is a versenyzési lehetőség biztosítása.

Magyarország 1983 óta rendelkezik nemzetközi sportszervezet tagsági jogával, mert csak ekkor csatlakozhatott az ISOD-hoz. Az OTSH engedélye után a tagdíj befizetése 1984-ben a New York-i Fáklya Világjátékok előtt, az utolsó pillanatban történt meg. Az eddigi legsikeresebb magyar paralimpiai szereplés 1984-es new york-i paralimpia 13 magyar aranyéremmel.

Támogatás:

Kedves Olvasónk, mind távolabbi, mind közelebbi céljaink elérése egyaránt az Ön támogató, céljainkkal egyetértő hozzáállásától függ, ezért örömmel fogadnánk, ha Ön is támogatna bennünket a szükséges anyagi feltételek előteremtésében.

Hálásan megköszönnénk, ha felvenné velünk a kapcsolatot.

www.toleranciatour.hu/kapcsolat

A Tolerancia Tour Főtámogatója:

a Rotary Klub Budapest-Ferihegy

A Budapest-Ferihegy Klub, a Rotary világszervezet, Budapesten működő humanitárius szervezete. Aránylag kis létszámú csoporttal működünk, de igazi segítőkész baráti társaság vagyunk. A legutóbbi (2012.06.28-i) klubgyűlésünk meghívottja volt Donkó László, aki munkájáról és terveikről mesélt, így ismerkedtünk meg aTolerancia Tour nagyszerű elképzeléséről. Ámulva hallgattuk, és nagyon megfogott az elmesélt Projekt üzenete. Egységesen megszavaztuk, ebben a Projektben való támogató részvételünket.

Médiatámogató:

Richpoi.com - Mindig pozitívan.

Kérjük, hogy osszátok meg minél többen Facebookon, hogy  a támogatók rátaláljanak!