2.lettem Nizzában. Lance nem jól frissített a bicajon, oda se tolta a kepét, mondjuk jobb, ha nem látta....hát idén még én sem láttam igazi hegyeket. Etyek meg a barbani "hegy" nem hiszem, hogy számitana. Na szóval ne ragozzam, az úszast túléltem valahogy. Ne tudjátok milyen 2500 emberrel egyszerre indulni. Mintha mosógépben úsznál...
A bicót ne ragozzuk, mire 100 km-nel kicsit -kicsit helyre rázodtam, jött egy klassz kis fiú boly, úgy kb 10-15 ember, azokkal szépen hazavitorláztam. Kár, hogy ez már a "dögsor" volt, dolgozni nem akartak, azt rám hagytak, de cserébe lejöhettem a hátukon a lejtőkön. Egyedül biztos nem mertem volna átlepni a záróvonalakat, mivel nem volt lezárva a pálya....az első balga (belga) meg jól lelépett, neki volt annyi esze, hogy magaslaton készult erre a versenyre.
Kb. 6. helyen kezdtem el futni és sietnem kellett, mert csak 2 hawaiii kvota volt.
Az első 10 km-t Olivier Marceauval futottam, mert nagyon drukkoltak neki, és jött fel a 3.helyre. Ok, konkrétan én vittem fel a 3. srácra és közben franciául bíztattam! Érdekes módon verseny közben sokat javul a nyelvtudásom. Na mondtam neki -mikor bedaráltuk az áldozatot- hogy most akkor ő segítsen összeszedni a csajokat, nyögött valamit, aztán inkább leszakadt....hálatlan dög! Vagy a futóstílusom irritálta, vagy a franciám....így egyedül kellett összeszednem őket. A helyi kiscsajt kicsit sajnáltam, szépen küzdött, meg az egész pereputtya ordibált vele, de hat C'est la vie :-) Na akkor megyek Hawaiira, bár útközben megfogadtam, hogy ki van csukva, hogy én még egy Ironmant, de olyan vagyok, mint a kiselefánt, nehezen tanulok, és könnyen felejtek...
Virágcsokrokat az öltözőmbe!