A rock veteránjai, mint például Ozzy Osbourne, a Motörhead vagy akár a Rolling Stones az élő bizonyítékai annak, hogy a zenészek döntő többsége meglehetősen egészségtelen életmódot folytat. Ugyanakkor nem csak a zenei világ nagy öregjeire igaz, hogy a siker velejárója a bódult, züllött életvitel, ez ugyanígy vonatkozik a pop és rock szakma húszas és harmincas éveiben járó szimbólumaira is.

Ez alól egy norvég rockzenekar dobosa, Bjorn Tore Kronen Taranger sem jelent kivételt, akinél a külföldi turnék véget nem érő láncolata az egészséges táplálkozás és a rendszeres testmozgás rovására ment.

A 31 éves skandináv fiatalember elmondása szerint ez mindaddig folytatódott, amikor egyszer mérlegre állva realizálta, hogy a testtömege bizony elérte a 100 kilogrammot. Ekkor orvoshoz fordult, aki azonnali diétát rendelt el.

A zsíros és cukros ételek kiiktatása mellett kerülte az este nyolc óra utáni étkezéseket. A mértéktelen táplálkozás helyett inkább vett egy pár futócipőt, majd pedig megkezdte a fokozatos, ám rendszeres edzéseit. Ennek meglett az eredménye, hiszen fél év alatt megszabadult 40 kilogramm súlyfeleslegtől, mi több, ennyi idő elegendőnek bizonyult arra, hogy kellőképp felkészüljön és sikeresen teljesítsen egy félmaratoni futóversenyt.

A jelenleg egy óvodában dolgozó zenész-sportember atlétikai karrierje ezzel nem ért véget. Négy évvel a drasztikus életmódváltását követően egy idén januárban rendezett maratoni futóversenyen 5 percet javított az egyéni legjobbján: 2 óra 45 perc és 33 másodperc alatt teljesítette a klasszikus távot.

Nem csak maratoni futóversenyeken bizonyult azonban sikeresnek: Bjorn Tore Kronen Taranger a tavalyi esztendőben már ultramaratoni erőpróbákon is szép sikereket aratott, aminek a megkoronázása az ezévi 12 órás futás nemzeti bajnoksága volt. Ennek keretében 138, 873 kilométert teljesített, ami azon felül, hogy az országos bajnoki címet eredményezte számára, a korábbi norvég csúcs megdöntését is jelentette egyúttal.

Mindennek a hátterében napi két futóedzés áll, illetve még valami, ami talán ennél is fontosabb – az a töretlen elszántság, ami a korábbi életmód megváltoztatásához és a rendszeres testmozgás elkezdéséhez szükségeltetett.

Hazánkban

Lajkó Csabát említhetjük Bjorn Tore Kronen Taranger magyar analógiájaként. A székesfehérvári hosszútávfutó neve hallatán leginkább az Ultrabalaton és a Bécs-Pozsony Budapest Szupermaratonon elért nagyszerű teljesítménye, illetve az őáltala szervezett két jótékonysági futás jut eszünkbe.

Azt már sokkal kevesebben tudják, hogy Csaba nem volt mindig ideális futóalkat. Sőt, nyolc évvel ezelőtt még 100 kilót mutatott alatta a mérleg. A sokak által Pecsenyeként ismert ultramaratonista ekkor úgy döntött, hogy ez így nem mehet tovább, változtatni kell az eddigi életmódján.

A korábban középtávfutásban megyei szinten jeleskedő Lajkó Csaba testsúlya a katonaságból történő leszerelését követően kezdett el gyarapodni. A felcseperedő gyermekek növekedésével egyenes arányosságban szaladtak fel rá a plusz kilók, mindaddig, míg végül egy mázsát nyomott.

Nem csoda, hogy az egykoron aktív sportéletet élő családapa nem érezte jól magát a bőrében, hiszen egyrészt a negyedik emeletre alig tudott felkapaszkodni, továbbá a tükörbe nézve sem fogadta üdvözítő látvány. A kezdeti próbálkozások azonban rendre kudarcot vallottak: a 10-15 perces kocogások és a fogyasztó kínai teák nem érték el a várva várt hatást.

A sorsdöntő fordulat 2003-ban következett, amikor a laboreredmények kimutatták, hogy Csaba koleszterinszintje az „egekben”, aminek az elsődleges kiváltó tényezőjét a krónikus elhízás jelentette. Az orvos erre rögtön gyógyszeres kezelést javasolt, de a fehérvári sportember fél évet kért. Ezalatt összeállított magának egy étrendet, amelynek során elhagyta a fehér lisztből készült ételeket, sertéshúst, alkoholt és a cukros ennivalókat.Elmondása szerint azonban nem élt aszkéta életet: heti egy „csalónapot” megengedett magának, de akkor is csak mértékkel élt a „tiltott” ételekkel.

Emellett beszerezte Norbinak a Földön, vízen, levegőben című videokazettáját, majd az alsó szomszédok legnagyobb „örömére” dupla ruhában naphosszat ugrált. Ez meghozta a gyümölcsét: 3-4 hónap alatt 25 kilótól szabadult meg.

Ekkorra datálható a sportpályafutásának a kezdete is, noha ekkor még nem ultramaratoni versenyeket futott, inkább csak rövid távokat kocogott. Mindezek együttesének köszönhetően egy évvel a diéta megkezdését követően már csak 62 kilót nyomott – ez volt az a pillanat, amikor megálljt parancsolt a fogyókúrának. Az egészséges táplálkozás és a rendszeres testmozgás viszont továbbra is megmaradt.

A futást ezalatt egyre jobban megkedvelte, így 2005-ben lefutotta az első maratonját. Ezzel párhuzamban a testépítésbe is belekezdett, aminek eredményeképp a testsúlya beállt 70-74 kiló közé. Az „ultrafutók klubjába” történő belépés már nem sokat váratott magára: 2007-ben lefutotta az első 12 órás futóversenyét, amit 2008-ban még egy ilyen típusú verseny, illetve a Velencei-tavi Szupermaraton követett.

A 2009. évi célversenyének az UltraBalaton tűzte ki. Ez volt az a verseny, ahol valójában megfertőződött, azóta a mottója a következő: „Csak a futás, a hosszúfutás. Imádom ezeket a távokat, aminek köszönhetően nagyszerű élményekkel és sok-sok baráttal gazdagodtam.”

Nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Ezt a cikkem mindkét főszereplője kétséget kizáróan bebizonyította az eddigi életútja során. Az általuk képviselt elszántság, kitartás, tenni akarás igazán példaértékű, nem csak a világ félmilliárd túlsúlyos embere számára, hanem mindenkinek, aki kisebb-nagyobb motivációs problémákkal küszködik.