A különféle nemzetközi szervezetek jól betáblázzák a naptárunkat. Szinte nincs olyan nap az évben, amelyen ne lenne valaminek a világnapja. Persze hozzá kell tenni, hogy ezek között a napok között is van fontos és kevésbé fontos. Anélkül, hogy besorolnám, tudták, hogy például a lakáskultúrának és a tojásnak is van világnapja?

Megmondom őszintén, hogy nekem kicsit ambivalens érzéseim vannak ezekkel az úgyne­ve­zett világnapokkal kapcsolatban. Egyrészt ter­mészetesen fontosak, mert ha máskor nem, hát az év egy napján kicsit jobban odafigyelünk a világunk és mindennapjaink problémáira.

Más­részt néha úgy érzem: ezek a napok csak arra szolgálnak, hogy megnyugtassuk a lelkiismeretünket. Azon az egy napon odafigyelünk a Föld­re, az élővilágra, a kultúrára, majd este a „na ezzel is megvolnánk" érzéssel fekszünk le, más­nap pedig már megy minden a régi kerékvágásban, ugyanúgy, mint az azt megelőző és az azt követő 364 napban.

Ma van az autómentes világnap. Az Európai Unió által alapított ün­nep­nap nem titkolt célja, hogy rá­ve­gye az autóval munkába, iskolába járó polgárokat: tegyék le a gép­járművet és válasszanak alternatív közlekedési módot. Közhely, amit mondok, de sajnos igaz: Buda­pest úthálózata egyre kevésbé bírja a napról napra növekvő autóforgalmat. Az elmúlt években sokan, megunva a városi araszolgatást, két kerékre pattantak, és a napi munkába vagy iskolába járásukat biciklivel teljesítik. Egy nemrég készült felmérés sze­rint a főváros lakosainak többsége szívesen menne kerékpárral minden nap, de a nagy autóforgalom és a kerékpárutak hiánya sokakat elriaszt ettől.

Mindezek ellenére a kerékpározás reneszán­szát éli. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Critical Mass mozgalom tavaszi biciklisfelvonulásán 80 ezren vettek részt. A résztvevők száma megdöntött minden eddigi rekordot, a budapesti rendezvény a világ legnagyobb kerékpáros-felvonulása lett.

Nem tudom, kell-e ennél világosabb jelzés a város vezetőinek. A biciklistársadalom helyet, jobban mondva utat követel magának. Azon mondjuk jókat nevetek, amikor felelős városatyák a tömegben kerekezve követelnek több bicikli­utat. Ez szép dolog, de ma már nem elég. Nagy késésben vagyunk. Bécsben például a kerékpár­utak hossza meghaladja az 1000 kilométert, Budapesten ez csak 180 kilométer.

Persze addig, amíg kiépül a kerékpárút-hálózat, sem kell tétlenkedni. (Reméljük, nem kell 66 évet várni rá, mint az M0-ás körgyűrűre.) Kedves autóstársaim, ez a nap - bármennyire is furcsa - rólunk szól. Arról, hogy megtesszük-e azt az apró lépést, hogy otthon hagyjuk a kocsit és felpattanunk a drótszamárra. Mert autó és kerékpár között csak két kerék a különbség. Lehetnénk mi az önkritikus tömeg! Ma, meg holnap...