Mindig gyenge voltam testnevelésből - volt, hogy kettest kaptam félévkor...
Szóval egy másfél évig tartó betegség következményeként elértem addigi mindenkori alultápláltságomból a normális testsúlyt... Csak éppen izmaim nem nőttek közben, így muszáj volt hozzáigazítanom az állóképességem a megnövekedett "teherhez".
A kocogás tűnt a legcélszerűbb megoldásnak. Ekkor már elmúltam 31 éves.

Az igazat megvallva nem fogytam, de a mozgás oldottabbá tett és több új ötletem is támadt a nyújtások után, vagy már a futás közben a melómmal kapcsolatban - úgyhogy kissé függő is lettem.

Amúgy férjként és apaként nehezen és csak rövid időre tudok elszabadulni a Családtól, ráadásul van egy másik időigényes hobbim is (sakk), amit versenyszerűen is űzök - úgyhogy nem vagyok telhetetlen az eredmények tekintetében... Legalábbis igyekszek nem az lenni.