Az egész hónapokkal ezelőtt indult, pontosan február 23-án, amikor is Tamás Zsolt, Ultratriatlonbajnok (2007-es bajnok) kapott egy levelet az IUTA nemzetközi ultratriatlon szövetségtől, hogy  megrendezhetne Magyarországon egy Világkupa futamot,amilyet még egész Európában csak Németországban rendeztek. Eddig.

Zsolti azt mondta mindenképp az ő szülővárosában, Bonyhádon akarta megrendezni ezt a versenyt. Rengeteg munkába került - nem csak neki - hogy eljutott odáig, hogy láttuk az alagút végét. A magyar Sportminisztérium félrerakta a pályázatot, mondván, idén olimpia van, erre nem jut pénz. Zsoltnak sikerült összeszedni a pénzt. Innen-onnan, sok rosszakaróval, de sikerült.
Számomra szerdán kezdődött a munka. Anyával bementünk a volt sulimba segíteni. Ahogy beléptünk, rögtön megtudtuk, hogy hoztak 300 kg paradicsomot. Felhívták a sofőrt, aki annyit mondott, már nem jön érte vissza, jó étvágyat. Na most ez szép és jó, csakhogy ez a sok paradicsom Békéscsabára ment volna a lecsófesztiválra. Mi el tudtuk rakni, meg elosztani, de hogy csináltak lecsót paradicsom nélkül, az az ő gondjuk.

Én is Yves Beauchamp (Kanada)

Gyorsan beszúrok egy nevezési listát, lássátok kik indultak:

Férfiak:

Yves Beauchamp (Kanada)

Guy Rossi (Franciaország)

Marcel Niko Heinig (Németország)

Harn Wei Kua (Szingapúr)

Fabrizio Botanica (Olaszország)

Kenyeres Imre (Magyarország)

Józsa Sándor (Magyarország)

Fischer János (Magyarország)

Michael Gaertner (Németország)

Beat Knechtle (Svájc)

Varga Csaba (Magyarország)

Véghelyi Árpád (Magyarország)

Matej Markovič (Szlovénia)

Szőnyi Ferenc (Magyarország)

Roland Patzina (Németország)

Uwe Schiwon (Németország)

Christian Kaiser (Ausztria)

Hámori János (Magyarország)

Andreas Karall (Ausztria)

Vőneki Antal (Magyarország)

Nők:

Hoór Anikó (Magyarország)

Suraya Oliver (Anglia)

Annette Bolesch (Németország)

Elke Streicher (Németország)

Péntek délután: Mire odaértünk a versenyközpontba, már jöttek is a biciklisták. Végeztek 7,6 km úszással, de még vissza volt 360km biciklizés és 84,4 km futás. Mielőtt beültünk tombolát és pólót árulni, futóversenyt szervezni, meglátogattuk azokat az ismerőseinket, akik a kanadai Yves Beuchamp-ot látták vendégül. Egész este a sátorban ültünk, és kiszolgáltunk mindenkit.
Egyedül voltam, jött egy ázsiai csaj, (később megtudtuk Andreas Karall segítője) aki nekem a vállamig ér, és elkezdte mondani németül, hogy neki kell egy „götröhötötör" hát néztem, pedig a közeljövőben nyelvvizsgát szeretnék tenni. Szerencsére pont arra jött Tamás, a tolmács, lefordította, hogy egy kulacs kell neki. Aztán jött egy nő tombolát venni, de csak olyat volt hajlandó megvenni, aminek a számai összege 8, mert hogy a Feng-shui szerint az szerencsés.

Szurkoltunk a bicikliseknek, aztán 10 körül beálltunk Yves frissítősátrába a segítőivel. Yves jött kereket cserélni, akkor ez már a második defektje volt. Megláttam, ahogy leszállt a bicikliről, úgy kellett alátolni a padot, gyorsan betömött a szájába egy szendvicset, nyelt némi innivalót és mondott valamit angolul, amit nem igazán értettem. Látta, hogy csak nézünk rá, és közölte, hogy ez egy „Joke" volt. Úgy látszik csak ő értette,és elkezdett teli szájjal nevetni. Csak röhögött - erre egyszerűen nincs más szó. Annyira közvetlen és kedves volt. Pár körön keresztül csak álltunk, és őt néztük, aztán anya és az én kezembe nyomtak egy kanadai zászlót, a többiek egy "Let's go Yves" feliratú lepedőt szorongattak. Yves megérkezett, mosolygott egyet,aztán annyit mondott: defekt. Majd megszakadt a szívem. A 3. defekt. Otthagytuk hát, és hazamentünk aludni. (Amit igazából sajnálok, mert annyira fölpörögtünk, hogy órákig el sem tudtunk aludni.)

Szombat reggel felkeltünk, elindultunk, odaértünk és megláttam a versenyzőket, amint vánszorognak a pályán. Majdnem sírva fakadtam, hogy miért kínozzák magukat. Aztán megjelent Zsolti, azt mondta nyugodjunk meg, ők ezt élvezik. Siettünk hát a célvonalhoz, mert kiderült, hogy 23 óra 1 perc 6 másodperc versenyzés után az osztrák Andreas Karall teljesítette a távot. A délelőttöt szurkolással és emberek kiszolgálásával töltöttük. Gyorsan vittem Yves segítőinek 2 pólót. Ott annyit mondtak, futnom kell Yves-vel hiszen, ha csajjal fut, sokkal gyorsabb :) picit még visszaültem a sátorba,aztán elmentem ismét Yves sátrához és már csak vártunk. Yves jött, a többiek szóltak neki,hogy egy lány futna vele (ez voltam ugye én), ő rámnézett és csak mosolygott. Elindultunk hát, igaz sétálva, mert Yves azt mondta picit fáradt már (vajon mért?:)) ezért csak séta. Sétáltunk hát, angolul beszélgetve, aztán odaértünk a színpadhoz, ahol Barabás Évi vezényletével a brazil dobos fiúk isteni hangulatot csináltak. Mindenki minket nézett és tapsolt. Elértünk a sátrunkhoz, ahol megmutattam Yvesnek anyát, ő már messziről kiabált is neki "Helló Mammaa!"Yves annyira közvetlen és kedves volt. (Igen, ezt már írtam, de egyszerűen így van.) Azt mondta fussunk egy kicsit, hát futottunk, és beszélgettünk. Aztán csatlakozott hozzánk Jean - Yves francia barátjának, aki szintén versenyző, ráadásul 61 éves, Guy Rossinak a barátja.

 

Egy élmény volt egy igazi vasemberrel menni egy kört.16:00-kor Barabás Évi keze alá dolgoztam a tombolasorsoláson. Itt még a színpadon, a 18 órás és 20 órás sorsoláson a színpad előtt.
A színpadon közben rengeteg program, zene szórakoztatta a szurkolókat. Úgy elment az idő, csak azt vettük észre, hogy Yves és segítői együtt gyalogolják UTOLSÓ körüket. Rohantam a célba, látni őket. Megérkezett Yves, megkapta Zsoltitól a "FINISHER" feliratú pólót, majd a gratulációkat. Amikor levegőhöz jutott, odarohantam hozzá, gratuláltam, ő megölelt, megköszönte, még puszit is váltottunk. És (és-sel persze nem kezdünk mondatot.) akkor hihetetlenül béna voltam. Ráléptem szegény aranyat érő lábaira. Annyira megijedtem, hogy úristen ez mennyire fájhatott neki. Megnyugtatott, hogy semmi baj.

Az este szurkolással telt, az egész város Hoór Anikót bíztatta, mert nagyon úgy nézett ki, nem fogja tudni befejezni a limitidő lejárta előtt. DE sikerült neki. Az utolsó köreiben 50-60 ember futott vele. 21:54:28 küzdelem után sikerült neki. Zsolti hihetetlen beszédet mondott, amiben megköszönte mindenkinek a segítségét. Megnéztük a tűzijátékot, aztán hazamentünk lefeküdni.

Vasárnap reggel fél 10 körül értünk a versenyközpontba, gyorsan letámadtam mindenkit, aki szembejött, hogy írja alá a pólómat, természetesen Yves volt az első. Még képet is dedikált nekem, persze a puszi és ölelés sem maradhatott el.

Nagyon nagy tömeg várta az eredményhirdetést. Yves és Zsolti átadta az érmeket, majd a himnuszok következtek, utána pedig a pezsgőlocsolás, kiegészítve Fajankó szénsavas ásványvíz locsolásával. :)

Íme a végső sorrend:
Férfiak:
1. Andreas Karall (Ausztria) 23:01:06
2. Matej Markovič (Szlovénia) 23:09:35
3. Marcel Niko Heinig (Németország) 25:11:05
4. Szőnyi Ferenc (Magyarország - Komárom) 27:00:16
5. Beat Knechtle (Svájc) 27:40:20
6. Christian Kaiser (Ausztria) 28:12:36
7. Fischer János (Magyarország - Easy Star SE Bonyhád) 28:15:23
8. Michael Gaertner (Németország) 28:17:25
9. Kenyeres Imre (Magyarország - Baja) 28:53:27
10. Uwe Schiwon (Németország) 28:54:46
11. Varga Csaba (Magyarország - Kaposvár) 29:28:31
12. Harn-Wei Kua (Szingapúr) 29:49:48
13. Vőneki Antal (Magyarország - Szeged) 30:26:02
14. Roland Patzina (Németország) 31:07:09
15. Yves Beauchamp (Kanada) 31:42:45
16. Hámori János (Magyarország - Budapest) 33:09:53
17. Véghelyi Árpád (Magyarország - Jászberény) 34:06:02

Nők:
1. Elke Streicher (Németország) 30:27:24
2. Hoór Anikó (Magyarország - Budapest) 35:54:28

A záróünnepség legszebb pillanata következett, amikor is Tamás Zsolt átvehette Yves-től a 2007.évi világbajnoki címet. Én zászlót lengettem, anya pedig dobolt. Hát a Vastaps nem kifejezés, mi volt ott. Zsolti ismét elérzékenyült, ugyanúgy, ahogy az összes néző. Yves lezárta a versenyhétvégét, és annyit mondott, "Jövőre veletek ugyanitt." nagyon remélem Yves!!

Bajnokok a dobogón

Mielőtt a versenyzők lejöttek a színpadról, megkérték őket, írják alá az ott kikészített pólókat. Persze én is odatettem az enyémet. Ezek az emberek annyira kedvesek és közvetlenek voltak, mindenkinek gratuláltunk,ők pedig örömmel dedikálták az összes pólót, sőt bármit, ami ott volt. Persze volt néhány atléta, aki kikerülte és elment, őket megátkozom. :P

Ez volt életem legszuperebb hétvégéje. Ennyi embert megismertem a világ minden tájáról. Ismét láthattam, hogy a mi kisvárosunk képes egy ilyen világrendezvényt megrendezni.
Köszönöm.

Remélem jövőre is találkozunk!