A túledzés nem pusztán az élsportolók és a versenyzők "betegsége". A helytelen terhelésadagolás és edzésvezetés következtében a rendszeres vagy ép ellenkezőleg, rendszertelen testmozgást végző bármely sporttevékenységet folytató sportoló "elkaphatja".

A túledzés a terhelés és terhelhetőség kedvezőtlen viszonyával magyarázható. A túledzett sportolót a vele szembeni elvárások és a teljesítőképesség krónikus ellentmondása jellemzi.

1. Bazedovoid túledzettség: jellemző az izgalmi állapotok túlsúlya (mozgáskedvetlenség, tartós alvás- és étvágyzavarok), testsúlyveszteség, nyugtalanság, permanens izgalmi állapot, indokolatlan fogyás. Pajzsmirigy túlműködés tünetei. Tünetek: enyhe fáradékonyság; alvászavar; csökkent étvágy; csökkent testsúly; hajlam izzadásra, éjszakai izzadás, nedves tenyér; hajlam fejfájásra; sápadtság, fénytelen szemek; szívdobogás, szívtájéki nyomás, szívszúrás, gyorsult nyugalmi pulzus; vérnyomás jellegtelen; terhelés alatt abnormálisan gyorsult légzés; túlérzékenység külső, főleg hallási ingerekre.
    
2. Addizonoid túledzettség: jellemzi a paraszimpatikotóniás leállás (rendkívüli fáradékonyság, a teljesítmény nem éri el a régi határt, miközben esetleg pihentnek érzi magát). Tünetei: a mellékvesekéreg elégtelen működése esetén tapasztaltakhoz hasonlít (só- és vízháztartás, szénhidrát háztartás, fehérjeszintézis). Tünetek: enyhe (nem természetes) fáradékonyság; zavartalan alvás, normális étvágy; változatlan testsúly; normális hőszabályozás; tiszta fej; bradikardia, normális nyugalmi pulzus; normális alapanyagcsere; terhelés után gyors helyreállás a nyugalmi pulzusra; elégtelen szintű mozgáskoordináció, főként nagy intenzitású terhelések esetén; reakcióidő normális, vagy megnyújtott.

Mindkét esetben a vegetatív idegrendszer megváltozott tónusa lesz a domináns.

Gyógymód:

folyamatos edzés, mérsékelt és változatos edzésprogrammal. A bazedovoid túledzettség hamarabb felismerhető a szimptómák kifejezett sympathicus túlsúlya miatt. Betegnek, fáradtnak érzi magát a sportoló és erre több klinikai jel is mutat. Az addizonoid fajtánál alig vannak feltűnő klinikai leletek. Nyugalmi állapotban és normális edzés esetén a sportoló túledzettség révén keletkező teljesítménycsökkenést alig érzékeli. Ha világos lesz előtte a formahanyatlás, tanácstalanná válik, mert nem tud magyarázatot találni a jelenségre.

A túledzett sportoló

A túledzett sportoló jó megítélésében a klinikai leletek és a megelőző edzésperiódus elemzése adja a legfőbb támpontot. Az addizonoid túledzettség oka a helytelen terhelés-felépítés, helytelen edzésszerkezet. Az edzés terjedelmének és intenzitásának, és természetesen az érintett biológiai folyamatoknak helytelen kapcsolata a fő oka mindkét edzésformának. Bazedovoid túledzettséggel akkor számolhatunk, ha átmenet nélkül vagy nagy intenzitású edzésekre szorítjuk a sportolót.

A túledzettség állapotának kifejlődése:

1. Kezdeti stádium: sporteredmények rosszabbodása, vagy megtorpanás a fejlődésben (indokolatlan). Nem állandó és világos panaszok, a fizikai állapotok rosszabbodása. Funkcionális próbákon gyorsasági megterhelésben, objektív módon mért rosszabbodás. Gyerekeknél mindig van megtorpanás (plató), nem lehet tudni, hogy mikor indul meg és mikor torpan meg. A tehetségeseknél mindig szűkebbek ezek a platók.
    
2. Második stádium: sportteljesítmények határozott romlása, közérzet romlása objektíven is mérhető, szervezeti panaszok (pl. láz, vérnyomás magasabb lesz). Az alkalmazkodás rosszabbodása valamennyi funkcionális próbán megterhelés esetén (csökkenteni kell az edzést).
    
3. Harmadik stádium: tekintet nélkül az állandó edzésekre tartós rosszabbodás a sporteredményekben 1-2 nap pihenő ellenére. Komplex változások a szervezet állapotában (nem terhelhető a versenyző).